A meditáció szerepe a keleti és nyugati kultúrákban
Arra használják, hogy kapcsolódjanak a magasabb tudatossághoz és kommunikáljanak az istenivel. A meditációnak számos hagyománya van, például a hinduizmus, a buddhizmus és a taoizmus. Bár mindezek a gyakorlatok rokonok, mindegyiknek megvannak a maga egyedi módszerei.
Keleten a meditációt gyakran a buddhizmushoz kötik. A meditációt azonban más vallási hagyományokban is alkalmazzák. A judaizmusban például gyakran alkalmazzák a tartalomalapú meditációt. Ez a fajta meditáció imák recitálását és konkrét események vizualizálását foglalja magában.
Az ember lelke akkor készül fel a mennyországra, ha jó életet él. Ezért fontos a meditáció. A meditáción keresztül az emberek megtalálhatják a spirituális megvilágosodást, és megtanulhatják, hogyan lépjenek túl a világi világon.
Az ősi Védák tartalmazzák a meditációra vonatkozó legkorábbi feljegyzett utalásokat. Ezek a szövegek több mint ezer évvel ezelőtt íródtak, és olyan meditációs gyakorlatokat írnak le, amelyek a hinduizmus részét képezték. A meditálókat arra utasították, hogy fényeket, holdakat és napesszenciákat vizualizáljanak. Azok, akik ezeket a technikákat végezték, állítólag elérték a halhatatlanságot. Később létrejöttek a buddhista indiai szentírások, és a meditáció bekerült az iskola filozófiájába.
Kínában a meditációs gyakorlatokat a kínai buddhizmus befolyásolta, és ezek közé tartozik a vizualizáció, a kontempláció és a qi-kultúra. A meditatív technikákat a harcművészetekben is alkalmazzák.
Számos spirituális hagyomány alkalmazza a meditációt, köztük a kereszténység, az iszlám, a judaizmus és a buddhizmus. A nyugati kultúrák is befogadták a meditációt. Vannak, akik egészségügyi okokból, míg mások spirituális céllal meditálnak.
A meditációnak összetett története van. Számos hagyománynak különböző elméletei és gyakorlatai vannak, és a meditáció definícióját illetően is kevés az egyetértés. Az elmélettől vagy hagyománytól függetlenül gyakorlatilag minden vallási csoport alkalmazta a történelem során.
A keleti és a nyugati kultúrák egyaránt profitáltak a meditációból, és a két hagyománynak vannak közös témái. Ezek a témák közé tartozik a világi világ illúziója, valamint a "lélek" vagy "elme" fejlesztésének szükségessége az üdvösség érdekében.
A buddhizmusban a meditatív gyakorlatokat a klasszikus nyelvben dhyana néven írják le. A dhyana mentális nyugalmat jelent. Ezt a kifejezést angolra széles körben "mindfulness"-ként fordították le. Amikor a gyakorlók meditálnak, a "belső fényre" összpontosítanak. Érdekes módon ezt a kifejezést a jógagyakorlatok leírására is használják. A jóga gyakorlása segít az egyénnek felismerni tiszta tudatosságát.
Nyugaton a meditáció az 1700-as években vált népszerűvé. Az érdeklődést Herbert Benson, a Harvard Egyetem hallgatója váltotta ki, aki a meditációnak az elmére és a testre gyakorolt hatását tanulmányozta. Ő 1975-ben adta ki a The Relaxation Response (A relaxációs válasz) című bestseller könyvét. Vizsgálatokat végzett annak kiderítésére, hogy a meditáció javítja-e az egészséget és kezeli-e a betegségeket. Bár kutatásai sikeresek voltak, még mindig több kérdés merült fel a hatásaival kapcsolatban.
A 19. században a Nyugat egyre jobban kezdett érdeklődni a keleti filozófiák iránt. Ez a gyarmatosításnak, valamint a jobb közlekedésnek és kommunikációnak volt köszönhető. Továbbá a mindfulness nyugati tanítványai elkezdtek utazni, hogy Ázsiában a nagy mestereknél képezzék magukat.
